Levendula Galéria

A Levendula Galéria 2008-ban nyílt, önálló kezdeményezésként a kortárs képző- és iparművészet alkotásainak bemutatására, forgalmazására Gödöllőn. A közben eltelt időszakban számos rendezvény zajlott a galéria rendezésében, közreműködésében, szép számmal bukkantak fel régi- és kötődtek meg új barátságok, innen-onnan a nagyvilágból....ezért itt most mindannyian teret kapnak. www.levendulagaleria.hu

Friss topikok

  • levendulagaleria: @Yves Laurent: Szeretettel várjuk:-) (2010.12.13. 22:10) Sajdik
  • Isamami: Nagyon jók a kerámiák, remélem másoknak is tetszeni fog. (2010.10.26. 17:31) Új kerámiák
  • levendulagaleria: Arthur kicsit komolytalan lett a képen, majd csinálunk róla másikat:-) Jöttök a megnyitóra? (2010.09.26. 14:49) Simon Edina
  • Kenderkóc: Nnnnnna, csak így tovább! Így kell ezt csinálni, tecccik.... (2010.09.24. 21:06) Versek- ajándékba
  • levendulagaleria: Köszönöm az első üzenetet! (2010.09.14. 18:56) a kiállítás utáni nap

Linkblog

Chopin Zeneiskola megnyitó

2011.09.30. 21:12 levendulagaleria

 Lőrincz Ferenc festőművész mondta az egyik kiállítás rendezésünk kapcsán: Erzsó, ez nem lett olyan jó rendezés… Láttátok, figyeltétek, de nem hallottátok. Igaza volt. Akkor jó egy alkotás, kép, ha nemcsak érezzük, de halljuk s mindig élt a zeneművészekben az a vágy, hogy a zenét, zeneművet lássuk, mint "egy kiállítás képeit.”

Itt a Chopin Zeneiskola falain belül ez különösen igaz. Mert a falak közt, lépcsőkön, ajtókban zene rejtezik, hangok hallatszanak. Az a zenei igény, amit ez az iskola ad sok gyereknek, még felnőttkorukban is sugárzik belőlük, vagy életük meghatározó része lesz.

A zene összetett intellektuális tudomány, spirituális tudás megszerzésének eszköze, tiszta érzékszervekkel elérhető élmény. A zene és a képzőművészet közti kapcsolat a különböző történelmi korokban az összeegyezhetetlen antitézis és a teljes fúzió szélsőségei közt mozgott. Ezért is öröm, hogy a mai kor embere, mi gödöllőiek egymás segítésére, örömére teret adhatunk egymásnak. Induljunk hát!

Megyek fel a lépcsőn, szembejön velem Posztobányi Péter alkotása, kékek, zöldek, vonalak, foltok, struktúrák, egy Bach tokkáta, halljuk, mint a billentyűzetre írt szabad formájú zenedarabot, melyben megmutatkozik a művész oly merész virtuozitása. 

Megyek feljebb, mellém kerülnek Kőhalmi Ákos képei. Ákos finom lelkülete, mint vibrato, rezegtet. Bármilyen kemény és éles is egy hang, ettől a finomságtól, rezegtetéstől sokkal melegebb lesz.

Dvorszky Anikó alakjai érzelmeket közvetítenek soloban, duoban egymás felé fordulva. Kórust látok. Közöttük kapcsolat. Egymás mellett? Egyfelé? Között? Szemben állok és én is részese leszek történetüknek.

Felértem. Itt tágul ki igazán a tér. Balla Vera az ábrázolt tárgyak lényegi tulajdonságait tárja fel, függetlenek a fény- és atmoszférikus hatásoktól, a lényeg látható. Burkolt üzenetek, jelképek önéletrajzi ihletéssel.

Szentiványi-Székely Enikő világa (amellyel egyébként a kiállítás kezdődik) igazi raveli világ. Halk dallam szólal meg a mély vonósokon, majd fokozatosan erősödve, de még mindig finoman folytatódik a zene. Végül a cseleszta és harangjáték lírai csengő-bongásával zárul a Lúdanyó meséinek Tündérkert tétele. Ugye hallják Önök is?

Goschler Tamás játékosan, de tele szenvedéllyel bánik színekkel és formákkal. Emlékeznek Picasso kubista hangszer ábrázolására? Jean Cocteau mondta a darabjaira bontott hangszerre: Az az álmom, hogy Picasso gitárjának hangjait hallhassam. Tamás képét hallom. A vihar dübörgését, a tűz ropogását, az ég tisztaságát, a falak fénytől átitatott köveit, a nevetést, az ölelést

Pirók Irén finom alkotása, mint hárfaszó. "Hárfa lógott Dávid király ágya fölött. S éjfélkor, amikor megérkezett az északi szél, megérintette a hárfa húrjait és zenét, dallamot csalt ki az ősi hangszerből. ... Finomság,  lágyság, csendesség, Irén lénye és alkotásai ezt súgják.

 Most muszáj csendben lenni. Bércesi-Dienes Erika tájképei József Attilai csendek. Az átlók, ágak, kusza lomb, égbolt. Mögöttük valami más is van. Jó megállni a „rongyos”, fekete foltok előtt, amelyet a fák tömegei írnak a látóhatárra.

Mészáros János giusto, pontosan fogalmaz. A vonalak karakteres szövedékéből bújik elő a rajz, mint egy szimfónia szereplői. Teljes összhangban. Vonalai, tónusai, a kollázs rétegei fogalmakká sűrűsödnek össze, vagy oldódnak fel egymásban. Épp úgy, mint ahogy a vérbeli zenész zenei elemekkel, ő vérbeli grafikai elemekkel játszik.

Márvány Miklós képe egy most elvesztett filozófus barátunk rajzi bravúrral és pontossággal megszerkesztett portréja. Beszélő, mesélő kezében, kéztartásában titkok, mosolyok, fájdalmak, érzelmek vannak. Egy élet… miseriose, titokzatosan. Soha meg nem fejthető titokban. Ahogy titok rejtezik az örvényébe, nem nyugszol, vezethet felfelé vagy lefelé is utad.

Majd elcsendesedik minden… most fokozatosan halkul bennem a mélység. A dimenziók kiemelkedve a kép felületéről Lőrincz Ferenc képein. A tájképek szerkezeti lényüket tárják fel poco a poco, lépésről lépésre.

Da capo al fine… én már megint kezdem az elejéről… újra és újra és újra

Igen. Ebben az évben újra és újra lehetőség lesz gyerekeknek, tanároknak, szülőknek egyaránt, hogy meghallgassák ezt a kiállítást.

 

Elhangzott 2011. szeptember 30-án a Chopin Zeneiskolában

Sz. Jánosi Erzsébettől

 

A bejegyzés trackback címe:

https://levendulagaleria.blog.hu/api/trackback/id/tr843268753

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.