Kedves Látogató!

Szeretném, ha ez a blog színes lenne, ezért egy kis művészettörténetet csempészek bele. Egy-egy festőművészt, szobrászművész, alkotó életét osztom meg Önökkel, a teljesség igénye nélkül, inkább érdekességként. Kortársakat is majd, most azonban egyik kedvenc festőmről fogok írni, ő Giorgio Morandi (Bologna, 1890. július 20. – Bologna, 1964. június 18.) olasz festő. A tárgycsendélet mestere és az olasz novocento jeles képviselője. Apja kereskedő, nyolc gyermeket nevelt. Giorgio iskolái elvégzése után apja üzletében dolgozott, de festő akart lenni. 1907-től 1913-ig a helyi Szépművészeti Akadémián tanult, rajztanári képesítést szerzett. Tanári állást vállal egy elemi iskolában, később főiskolán, és egészen nyugdíjazásáig itt dolgozott. Határozott elképzelése volt arról, hogy a nyugodt festéshez biztos anyagi háttér szükséges számára, nem akart a festészeti piactól függeni. Tanulmányozta az régi mestereket, Giotto, Masaccio és Uccello alkotásai lenyűgözték, míg Michelangelo művészete nem érintette meg. Már ekkor érezhető volt, hogy a statikusabb jellegű kompozíciók érdeklik. Igazi és maradandó élményt Cézanne nyújtotta számára. Csendes magányában, Tolé de Vergatóban, ahova visszavonult, csendéleteket kezdett festeni. „Modelljei” a körülötte fellelhető tárgyak: palackok, vázák, locsolókannák, tányérok, dobozok voltak. Különböző alakzatokba rendezte őket egy asztalkán, és igen visszafogott, szürkés-zöldes-okkeres, máskor párás rózsaszínes-szürkés színekkel festette meg. A színvilágára mindenképpen a visszafogottság jellemző. (a szöveget a Wikipédia oldaláról vágtam)