Levendula Galéria

A Levendula Galéria 2008-ban nyílt, önálló kezdeményezésként a kortárs képző- és iparművészet alkotásainak bemutatására, forgalmazására Gödöllőn. A közben eltelt időszakban számos rendezvény zajlott a galéria rendezésében, közreműködésében, szép számmal bukkantak fel régi- és kötődtek meg új barátságok, innen-onnan a nagyvilágból....ezért itt most mindannyian teret kapnak. www.levendulagaleria.hu

Friss topikok

  • levendulagaleria: @Yves Laurent: Szeretettel várjuk:-) (2010.12.13. 22:10) Sajdik
  • Isamami: Nagyon jók a kerámiák, remélem másoknak is tetszeni fog. (2010.10.26. 17:31) Új kerámiák
  • levendulagaleria: Arthur kicsit komolytalan lett a képen, majd csinálunk róla másikat:-) Jöttök a megnyitóra? (2010.09.26. 14:49) Simon Edina
  • Kenderkóc: Nnnnnna, csak így tovább! Így kell ezt csinálni, tecccik.... (2010.09.24. 21:06) Versek- ajándékba
  • levendulagaleria: Köszönöm az első üzenetet! (2010.09.14. 18:56) a kiállítás utáni nap

Linkblog

Nőttön nő – 2012. december 2., Gödöllő, Művészetek Háza SZABAD JÚLIA ANNA

2013.01.05. 22:53 levendulagaleria

Nőttön nő – 2012. december 2., Gödöllő, Művészetek Háza

Kedves Jelenlévők!

Köszöntöm Önöket Balla Vera, Bércesi-Dienes Erika, Dvorszky Anikó, Kovács Gabriella, Pap Edina,Pirók Irén, Rehák Júlia, Sz. Jánosi Erzsébet és Szentiványi-Székely Enikő kiállításán. Alkotásaikkal úgy töltik be a teret, akár az ókori görög mitológiában a teremtő ihletet hordozó kilenc Múzsa. Mindannyiunk számára lehetőséget adhatnak elgondolkodni számos, nem csak női, hanem elsősorban emberi témán: viszonyulásainkon… otthonosságainkon… kétségeinken… menekülési útvonalainkon… vágyainkon… emlékeinken… lehetőségeinken… Mindezt változatos hangon és formában teszik. Kilenc hang szól, néhol beszélget egymással.

Van-e kedved velem jönni, a Dunán

zajlik a víz, iramodjunk, csöndesen,

hajolj le, a csónak peremén lépj át,

visz az ár, sodor a messzeség,

elérünk a szigethez, ott a ház, belül a fény,

a világ, bejössz?

vagy csak a parton ülünk le?

A nyitott kályhát angyal őrzi,

a lélek belül sugárzik,

az ég felé nyitva, benne a szikra,

a lángnyelv felfele cikázik.

Éjszaka van, a világ pihen,

összegyűlnek a gondolatok,

alkotóerő úszik a vízen, mélyen kavargó habok…

csöndben születnek évszakok.

Csíkos a liget, a szem retináján megjelenik sok árnyalat, a természetből mi marad?

Párducmintás kikelet,

összemosódnak hangok, fények,

a kérdezz-felelek.

Ritmusa van a tájnak,

Erdélyben, Uzon körül,

A falu határában egy angyal ül.

Csomózott talapzat zárja a felfutó hullámokat,

haladó idővel szemben mi az: emberi akarat?

Ott a téren a bohóc, várja, várja a sok gyereket, hogy körbeállja és kiabálja, „hol a szín, a sok kék és

sárga?”, letűnt kor távlata már.

… gombok a ruhán, levetett, elfeledett barangolások alkonyán,., nincs a kéz már, ki reggelente

átbújtatta a gombot lyukán, hány észrevétlen mozdulat.. elszáll…

de visszatalál, mert valaki felfűzi sorba, aranyszállal biztosítja.

Kedves Hölgyeim és Uraim!

Katherine Mansfield, 20. század eleji számomra kedves brit írónő, egyik első nevezetes női novellista az angol irodalomban egy helyen, naplójában így fogalmaz: „Ha egyetlen kérésem lehetne az Istenhez, az a kérés így hangoznék: szeretnék VALÓDI lenni.” Ez a szándék jutott eszembe az itt kiállított munkák kapcsán is, sugárzik belőlük valami erő és intenzitás, sűrítetten szólnak hozzánk a falakról. Tudunk-e nevetni igazán? Sírunk-e igazán? Élhetünk-e igazán? Ezek szerint az alkotások szerint igen. A kiállítás alkalmat ad nekünk, szemlélőknek, hogy eljussunk a saját kérdésünkre adható válaszhoz. Mi a mi életünkben az az igazán? Az éppen igazán. A hosszú távon igazán… József Attila mondta egyszer: „csak azt érdemes megírni, amit majdnem lehetetlen kifejezni – csak a legfényesebbet.”

Ezeken az alkotásokon érezni, olyan kifejezéssel szólnak, ami egyedi és valódi, sőt másokat is erre buzdító. Nem pusztán önmagukra figyelnek, csak éppen kellőképpen, a szándékuk nem önmagukra irányul csupán. Ugyanakkor fontos értékelni magát a kiállást. Mert nehéz sokszor összehozni a lehetőt a vágyottal. Bátorság kell hozzá, formába önteni, vállalva alkotásunkról, hogy bár tökéletlen, hiszen emberi, de a tökéletes felé törekszik. A női test, lélek és szellem körbejárása is a kiállítás. Ahogy a cím is utal rá, kirajzolódik, mit jelent nőnek lenni, „nőttön nőni”. Játékosan, mélységeket megélve, küzdve, dinamikusan, mozgásban, táncban, tudás és értékek őrzőjeként, titkok tartója és olykor fel-fellibbentőjeként, bájital, igazság szérumának keverőjeként. Kovács Gabriella Viking virágai egyszerre egyediek és szabályosak, mértéket adnak a szemnek, ismerős biztonságérzetet keltenek. Csudafája, melynek tervei láthatók most, tudás őrzője és továbbadója, az életre való képességet szívja magába és bontakoztatja ki szemünk láttán. Az alkotó világa nem köntörfalazó, nem ámít, annyit árul el, amennyi helyes és őszinte. Szín és formavilága az örök gyermekit idézi, szabadon és tele életösztönnel. Az alkotások közül több is az emlékekkel foglalkozik. Szentiványi-Székely Enikő, Sz. Jánosi Erzsébet és Dvorszky Anikó is felteszi a kérdést, hová kerülnek, hol és hogyan tároljuk emlékeinket. Pap Edina szobraiban valami ősi, mozgásban lévő erő válik ki és függ a térben, szög tarajakkal és fekete csápokkal. A kreatúrák vegyülése érdekes lét érzéssé válik. Rehák Júliánál az érzékeny vonalak mentén lassan és óvatosan jutunk el valami fátyolos tisztaságig, amit szobrai és edényei felszínére párol. Gesztusmentesség és légiesség, szabálytalanság és csönd lengi körül alkotásait. Ami Bércesi-Dienes Erikánál egy jel, az a természetben valószínűleg villámokat kavaró erő. Erika nézőpontja és megközelítésmódja számomra meglepő és derűt sugárzó, ötlettára elgondolkodtat… Az ókori Róma, az indiai vagy japán kultúra távlataiban, kortalanul és nem helyhez kötötten fogalmaz! Izgalmas kérdéseket tesz fel. Dvorszky Anikó szintén meglepően közelíti a teret, sőt a világot; kissé hideg érzetet kelt anyagválasztása és a témafelvetés módja. Távolba vesző képek, emlékek találkoznak munkáin. Lapozgatja, rendezi az emlékeket, felfedezi a környezetet. Közben megszólal a természet zenéje, színekkel, formákkal keveredve. Sz. Jánosi Erzsébet figurái hiányt fogalmaznak meg, távolságot sejtetnek a vágyott állapottól. Tükrös alkotásaiban több dimenzióba vezet, de érzékeljük a síkok közötti átjárhatóság nehézségét. A kimunkált leplen megjelenő emlékfoltok drámaiságot hordozva idézik föl az emberi élet állomásait, a lét és nem-lét határát. A vágyott állapot hiánya Balla Vera sokszínű alkotásaiban is érzékelhető. Felsejlik a lehetőség mindegyiken, de nem sokszor teljesül. Hangja összetett, vibrál benne a problémafelvetés, a kérdések súlya. Ugyanakkor a különleges szépség megtalálásának vágya és reménye, az egyensúly lehetősége is folyton jelen van, a Mester és tanítványának egységében igazán érzékelhető. Ami hiány és kérdés ismételten felvetődik, annak ellensúlyaként, nyugalmat és biztonságot sugározva jelenik meg a kiállításon többek között Szentiványi-Székely Enikő Áldott állapot című munkája, a vízhez kötődő objektek, valamint Pirók Irén falikárpitja. Az Áldott állapot négy stációját a létre-jövéstől az elmúlásig kivételes letisztultság, aprólékos kidolgozottság, és a létben való biztonságérzet jellemzi. Fészek-érzés, intimitás és annak ápolása ugyanúgy jelen van, mint a lét titka és annak tisztelete. A Kovács Gabriella - Szentiványi-Székely Enikő páros munkája, a víz mint közeg, élettér, élő szervezet a kör alakú szövetekből harmóniát áraszt, eszünkbe juttathatja Kim Ki-duk Tavasz, nyár, ősz, tél… és tavasz című munkáját. Pirók Irén élet folyama a kiállítást különleges fénnyel ragyogja be. Egyszerre van benne jelen bölcsesség és játékosság, összefüggések sűrű szövete, emlékek súlya és öröme. Örökké tartó, zuhatag-szerű, látszik, nem feltétlenül minden visszakereshető, de ez így van rendjén.

Kedves Hölgyeim és Uraim! Remélhetőleg, mindenkiben nőttön nő a kíváncsiság, hogy közelebbről szemügyre vegye a műveket. Jó látni, ahogyan itt a térben összeszövődnek a tárgyak, úgy válnak egy közösséggé az életben is a Gömb csoport nő tagjai. Köszönjük Nekik a tárlatot, a lehetőséget!

Szabad Júlia Anna

A bejegyzés trackback címe:

http://levendulagaleria.blog.hu/api/trackback/id/tr75000505

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.